– Furcsa egy év ez. A
Budapest-ralin aratott futamgy?zelmével ön a második, akinek sikerült
dupláznia, mégsem rózsás a helyzete az összetettben. Viszont fontos, hogy
legutóbb elég nagy különbséggel nyert.
– Nem is az id?beli különbség a
fontos, inkább az, hogy nyertünk. Jó néhány kudarcélményünk volt az idén és ez
elbizonytalanított. Számtalanszor megnéztük a korábbi viadalok bels?kamerás
felvételeit, hogy elemezzük, miben hibáztunk.
– És mire jutottak?
– A kassai versennyel kapcsolatban
semmire, mert az egyik csatlakozót rossz helyre dugtuk, így nem volt bels?
hangunk.
– Mi a helyzet a szombathelyi
futammal, amelyen „becsomagolta” az autót egy drótkerítésbe?
– Az idén kezdtünk el Beával
versenyezni, és azon az ominózus versenyen – amely az els? murvás futam volt –
még nem dolgoztunk tökéletes összhangban. Nagy volt a tempó, gyorsan történtek
az események, és nem „adta ki”. De ebb?l is tanultunk.
– Beszéljünk kellemesebb témáról,
mondjuk a gy?zelemr?l! Tudja egyáltalán, hogy hányadik volt a Budapesten
aratott?
– Nem, de ön biztos tudja.
– A negyvennegyedik.
– Nem kerek szám, bár az els? sem
az, mégis örökké emlékezni fogok rá.
– Ezt csak úgy mondja…
– Nem, tényleg pontosan tudom, mi
történt. Az 1992-es Salgó-ralira megkaptam életem els? ízig-vérig raliautóját,
egy Celicát. Addig mindig a saját m?helyben építettük a versenygépeimet, az a
kocsi viszont korábban gyári volt. Azon a futamon egyébként szerencsém is volt,
mert Ranga Laci kiesett, Ferjáncz Attilának pedig motorgondjai támadtak.
Fantasztikus érzés volt els?re nyerni azzal a kocsival – f?leg, hogy abban az
évben ez többször már nem is sikerült.
– Az idén kétszer ünnepelt a dobogó
tetején. Gondolta a szezon elején, hogy ennyire meg kell majd küzdeni minden
egyes pontért?
– Persze. Számomra plusz nehézséget
jelentett, hogy kihagytam egy évet, és nem tudtam, ez mekkora hátrányt jelent,
optimizmusra adott viszont okot, hogy pályafutásom legkorszer?bb autójába
ülhettem bele.
– De hiszen vezetett már Peugeot
206 WRC-t!
– Igen, de ez egészen más autó,
mint a korábbiak voltak, az idény végéig szerintem eltart, mire tökéletes
összhangba kerülök vele. A hét végén is történtek például váratlan események,
amelyekre nem tudtam megfelel?en reagálni, és emiatt értékes másodperceket
veszítettünk.
– Az a helyzet, hogy a hátralév? két
futamon muszáj nyerni, ha bajnok akar lenni. S?t, még akkor sem biztos, hogy
öné lesz a trófea…
– Egyel?re nem azzal foglalkozom,
hogy mely esetekben nem lehetek bajnok, hanem azzal, hogy minél jobban
szerepeljek a Mecsek-ralin és Zemplénben. Aztán, hogy lesz-e keresztbeverés,
vagy sem, azt majd az égiek eldöntik. Én csak jól akarok menni...
Janika örökké
emlékezni fog az els?re
