Tavaly, pont ilyenkor tengerparti nyaralásuk közepén értük utol Bútor Róbertéket. Megtehették, hogy nem idegeskednek a Mecsek miatt, hiszen már azt megel?z?en – százszázalékos teljesítménnyel – a zsebükben tudhatták az S-1600 bajnoki címét. Ezúttal kissé kalandosabbra sikerült számukra az évad.

A korábbi években az orf?i ?slakosok a zaj, a tömeg és a lezárt utak miatt sokkal inkább bosszankodtak a Mecsek-rali pár napja alatt, semmint a sportértéket látták volna meg benne. Mára a község vezet?i és a polgárok is fölfedezték, hogy az autós hétvége akár az ? malmukra is hajthat némi vizet.

Tavaly egy veszprémi és egy budapesti friss gy?zelemmel a tarsolyukban érkeztek Pécsre és talán a mostaninál is több esélyük volt még a bajnoki címre. Az idén eddig egyetlen futamgy?zelem sem jutott nekik, és a végs? trófea megszerzése sem csak rajtuk múlik. Mégis, akkor azt mondták, nem sietnek, most pedig apait-anyait bele akarnak adni.

Budapest – Bükk-fennsík – Balaton – Mecsek – Balaton – Budapest: mindez nem egy masinisztáját vesztett InterCity bolyongásának útvonala, hanem azé a rali vb-futamé, amely egyel?re csak kevesek fejében mer testet ölteni. Egyikük, a raliszakág mai vezet?je állítja, ha sokan meg is mosolyogják, a magyar mez?ny bizony lassan tényleg megérdemelné a legrangosabb megmérettetést.

Nézzük a puszta számokat: Négy navigátor, nyolc autó, tizenkét mecseki futamgy?zelem, közte nyolc zsinórban… Azt hiszem – s?t, biztos – ezek önmagukban is olyan impozáns adatok, amelyek után Ferjáncz Attilának csöppet sem kell izgulnia, hogy a mai felgyorsult és végletekig kiélezett ralivilágban bárki csak a közelükbe férk?zhet. Az MNASZ mai elnöke a múltba révedés mellett ugyanakkor a mai pilótáknak, néz?knek is „üzen”.